Az Aradi csata
a Honvédség utolsó önálló támadó hadműveletéből kifejlődött egyik ütközet (még tordai csata néven is említik) a dél-erdélyi vármegyék és a Dél-Alföld birtoklásáért. Dél-Erdély katonai birtokba vétele és a Dél-Kárpátok hágóinak lezárása érdekében a IV. hadtest (1. páncéloshadosztály, 6. tábori póthadosztály, 1. tábori póthuszárezred, 20., 31. határvadász-zászlóalj, 61. pontonos-zászlóalj) Kevermes, Battonya, Mezőhegyes térségéből szept. 13-án 06:00-kor Heszlényi József altábornagy parancsnoksága alatt támadó hadműveletbe kezdett. Az 1. páncéloshadosztály legázolta a román granicsár (határőr) csapatokat, majd a hadtest szétverte a román 1. lovas-, 1. gyaloghadosztályokat, s 13-án 19:00-ra elfoglalta Aradot. A hadtest szept. 19-ig kijutott Lippa-Észak - Savanyúkútfürdő vonalára. A szept. 19-én kibontakozott nagy erejű szovjet támadás következtében a hadtest visszavonult az elfoglalt területekről, és szept. 22-én, Arad feladása után, elérte a trianoni országhatárt.
A hadműveletek alatt a hadtesthez folyamatosan érkeztek csapaterősítések, így a 8. tábori pót- és a 20. gyaloghadosztály, valamint a 3. magyar hadsereg 1944. szept. 21-22-ei megalakulását követően a német 4. SS- páncélgránátos-hadosztály, a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokság, a magyar VII. hadtest valamint a Lengyelországból hazarendelt magyar II. tartalékhadtest-parancsnokság, amely visszakapva eredeti hadrendi számát mint VIII. hadtestparancsnokság szerepelt.
