Árpád-vonal

Az észak-keleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések legbelső, nem összefüggő védelmi vonala. A folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le a nagyobb településeknél. Műszakilag megerősített támpontok, fa- föld- és betonerődök, a völgyekben út és műszaki zárak alkották. Fontosabb támpontjai: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező ‹Jaszinya›, Tiszaborkút ‹Kvaszi›, Rahó ‹Rahov›; a Tarac-folyó völgyében Királymező ‹Usztycsorna›, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyi-hágón át a Husztra ‹Chust› vezető úton Ökörmező ‹Mezsgorje›; a Vereckei-hágón át a Munkács ‹Mukacevo› felé vezető völgyben Volóc ‹Volovec›; az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy ‹Sztavnoje›. Létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követően kezdődött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. délnyugaton a Székely határőrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. Az országhatáron, az Árpád-vonal biztosítási öveként építették ki a Szent László-állást, a Kárpátok előterében, Galíciában a Hunyadi-állást.

Aradi csata

Az Aradi csata a Honvédség utolsó önálló támadó hadműveletéből kifejlődött egyik ütközet (még tordai csata néven is említik) a dél-erdélyi vármegyék és a Dél-Alföld birtoklásáért. Dél-Erdély katonai birtokba vétele és a Dél-Kárpátok hágóinak lezárása érdekében a IV. hadtest (1. páncéloshadosztály, 6. tábori póthadosztály, 1. tábori póthuszárezred, 20., 31. határvadász-zászlóalj, 61. pontonos-zászlóalj) Kevermes, Battonya, Mezőhegyes térségéből szept. 13-án 06:00-kor Heszlényi József altábornagy parancsnoksága alatt támadó hadműveletbe kezdett. Az 1. páncéloshadosztály legázolta a román granicsár (határőr) csapatokat, majd a hadtest szétverte a román 1. lovas-, 1. gyaloghadosztályokat, s 13-án 19:00-ra elfoglalta Aradot. A hadtest szept. 19-ig kijutott Lippa-Észak - Savanyúkútfürdő vonalára. A szept. 19-én kibontakozott nagy erejű szovjet támadás következtében a hadtest visszavonult az elfoglalt területekről, és szept. 22-én, Arad feladása után, elérte a trianoni országhatárt. A hadműveletek alatt a hadtesthez folyamatosan érkeztek csapaterősítések, így a 8. tábori pót- és a 20. gyaloghadosztály, valamint a 3. magyar hadsereg 1944. szept. 21-22-ei megalakulását követően a német 4. SS- páncélgránátos-hadosztály, a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokság, a magyar VII. hadtest valamint a Lengyelországból hazarendelt magyar II. tartalékhadtest-parancsnokság, amely visszakapva eredeti hadrendi számát mint VIII. hadtestparancsnokság szerepelt.

AR-96 repülőgép

Az Ar 96 egymotoros, alsószárnyas, teljes fémfelépítésű, behúzható futóműves német katonai gyakorló repülőgép. A gép műrepülésre, légifényképezésre, géppuskalövészetre, rádió- és vakrepülés-gyakorlásra is alkalmas volt. A nagyobb teljesítményű Ar 96/B harckiképző gép a modern vadászgépek pilótáinak kiképzésére szolgált. Az első ülés berendezése a Me 109 vadászrepülőgép pilótakabinját mintázta, a második ülést oktató vagy bombacélzó és légilövészeti célokra alakították ki. Az Ar 96/A-ból 65 darab, az Ar 96/B-ből körülbelül 68 darab került a Honvéd Légierő birtokába. A MÁVAG megkapta a sárkány gyártási jogát, amire azonban az 1944-es harcok miatt már nem került sor.
Ar-96/A német gyakorló repülőgép technikai adatai:
Motor: 1x240 LE-s Argus As-10;
Sebesség: 275 km/ó;
Hatótáv: 700 km;
Fegyverzet: 1x7,9 mm-es géppuska, 120 kg bomba;
Személyzet: 2 fő;

Apor Vilmos

Apor Vilmos báró, altorjai (Segesvár, 1892. febr. 29. - Győr, 1945. ápr. 2.) a teológia doktora, győri római katolikus megyéspüspök. 1915. aug. 25-én szentelték pappá. 1918-1940 között Gyula várplébánosa. Lelkipásztori működését erős szociális érzés jellemezte. XII. Pius pápa 1941. jan. 21-én győri megyéspüspöknek nevezte ki. Győrött is a „szegények püspöke", a szociális mozgalmak támogatója. A püspöki karban a diktatúrával szembeni fellépés szorgalmazója, határozottan nyilasellenes a közéletben. 1943-tól a konvertiták (áttértek) mentésére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület püspök-elnöke. 1943. augusztusban a győri püspöki palotában adott otthont a szerveződő kereszténydemokrata csoportnak (KDNP). Nemcsak a zsidótörvényeket ítélte el, Magyarország német megszállása után hivatalánál fogva is fő szorgalmazója az üldözöttek egyházi mentésének. E téren határozottabb tiltakozásra igyekezett rávenni Serédi Jusztinián hercegprímást. Számos ilyen tárgyú beadvánnyal fordult a hatóságokhoz. A győri gettót többször személyesen kereste fel. Győr ostromakor a Püspökvárban menedéket kereső üldözöttek védelmében lépett fel. 1945. márc. 30-án ittas orosz katonák útját állták a búvóhely előtt, és lelőtték. Boldoggá avatása folyamatban van.

Apor Gábor

Báró, altorjai (Sepsikőröspatak, 1889. nov. 6. - Róma, 1969. febr. 2.) diplomata. 1935-től a külügyminiszter állandó helyettese, 1939-től 1944-ig vatikáni követ. Aktívan támogatta Kállay Miklós miniszterelnök kiugrási politikáját. Magyarország német megszállása elleni tiltakozásul lemondott tisztéről, a Követi Bizottság tagja lett.

Alekszej Inokentyevics Antonov

Született: Grodno, 1896. szept. 15. -Meghalt: Moszkva, 1962. jún. 18
Szovjet hadseregtábornok a szovjet Vörös Hadsereg Vezérkarának főnöke. 1919-től szolgál a Vörös Hadseregben. 1938-1940 között a Frunze Akadémai tanára. A Szovjetunió elleni támadás idején a kijevi katonai körzet, majd a Déli, az Észak-kaukázusi, a Kaukázusontúli F törzsfőnöke. 1942. decembertől 1945. februárig a szovjet vezérkar főnökének első helyettese, 1943. májusig egyben a hadműveleti osztály vezetője is. 1945. februártól 1946. februárig a vezérkar főnöke. Részt vesz a jaltai konferencián. 1946-1948 között ismét a vezérkar főnökének első helyettese. 1955-től a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke.

Ion Antonescu

Antonescu, Ion (Pitesti, 1882. jún. 15. - Jilava, 1946. júl. 1.) román marsall, jobboldali politikus, diktátor. 1934-től vezérkari főnök, később londoni katonai attasé. 1937. dec. 29-től 1938. márc. 30-ig hadügyminiszter. 1940. szept. 4-én II. Károly miniszterelnökké nevezi ki Antonescut, másnap királyi dekrétumban teljhatalmat ad neki. Szept. 6-án Antonescu lemondatja a királyt fia, I. Mihály javára. Szept. 8-án egyesíti a miniszterelnöki és a hadsereg-parancsnoki funkciót. A Vasgárdára támaszkodva alakít kormányt. Szept. 15-én Romániát fasiszta jellegű „nemzeti-legionárius államnak" deklarálják, amelynek élén (szept. 8. óta) államvezetőként (Conducător) Antonescu áll. 1940. nov. 23-án aláírja a Háromhatalmi Egyezményt. A Vasgárda 1941. jan. 20-án kitört lázadását leveri, ezzel Románia megszűnik legionárius állam lenni. 1941. jún. 12-én megállapodik Hitlerrel Románia Szovjetunió elleni háborúban való részvételéről, amelybe Németország után a legnagyobb haderőt küldi. 1944. aug. 23-án, Románia átállása során I. Mihály utasítására Sănătescu vezérezredes emberei letartóztatják, majd a Román Kommunista Párt őrzi. 31-én Sztálin parancsára az 53. hadsereg politikai osztálya felkutatja és átveszi. Szeptembertől Moszkvában védőőrizetben van. 1946. februárban kiadják a román hatóságoknak. 1946. ápr.- májusban a román Legfelsőbb Állambiztonsági Bizottság Katonai Tanácsa halálra ítéli, mint háborús bűnöst kivégzik.

Antiszemitizmus

Az 1870-es évek végétől először Németországban, majd más országokban is elterjedt fogalom a zsidósággal szemben vallási, faji, gazdasági és egyéb okokból kialakult ellenszenv, gyűlölet kifejezésére. Az antiszemitizmus az arabokra nem vonatkozik, noha azok is sémiták. A vallási alapú antiszemitizmus a felvilágosodás korában világi elemekkel, a XIX. század második felétől áltudományos, rasszista, „fajvédő" gondolatokkal társult. Az I. világháború után ->Hitlerhez hasonlóan világszerte milliók hitték, hogy a zsidók veszélyes, asszimilálhatatlan, világuralomra törő, egységes fajt alkotnak. Az antiszemiták a zsidókat tették felelőssé a háborúkért, a forradalmakért, az inflációért stb. Az antiszemiták szerint a zsidók, kihasználva az emancipációt, jogtalan és aljas módszerekkel meghódították a gazdaság, a kultúra kulcspozícióit, eltávolításuk ezekből, illetve az adott ország területéről „nemzetvédelmi", illetve „fajvédelmi" szempontból jogos.

Antikomintern Paktum

Antikomintern Paktum a Szovjetunió és a Komintern nemzetközi politikai tevékenységének ellensúlyozására hivatott egyezménysorozat. Németország és Japán között jött létre 1936. nov. 25-én. 1937. nov. 6-án mint eredeti aláíró csatlakozott hozzá Olaszország Az Antikomintern Paktum három részből állt: a német-japán megállapodásból és pótjegyzőkönyvből, valamint az Olaszország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvből. A német-japán szerződéshez titkos pótegyezményt csatoltak. Ez megtiltotta a szerződő feleknek, hogy politikai egyezményt kössenek a Szovjetunióval, valamint konzultációt vagy közös fellépést irányzott elő, ha valamelyik fél háborúba kerül vele. Az 1939. aug. 23-án aláírt német-szovjet szerződések gyakorlatilag hatályon kívül helyezték a titkos pótegyezményt. Kidolgozója, Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter szerint az Antikomintern Paktum jelentősége az, hogy az egység impozáns külsőségét, az emelkedő hatalmak világméretű társulását nyújtja a „korhadó demokráciák" szövetségével szemben. Bár az Antikomintern Paktum kezdetben a Szovjetunió ellen irányult, a német-szovjet viszony javulásával egyre inkább a nyugati hatalmakkal szembeni szövetséggé vált. Magyarország 1939. febr. 24-én írta alá az Antikomintern Paktumot. Ennek fejében politikai támogatást remélt Németországtól, konkrétan azt, hogy Adolf Hitler beleegyezését adja Kárpátalja visszafoglalásához. A magyar csatlakozást, amit Olaszország sürgetett, Németország annak fejében fogadta el, hogy az együtt jár a Népszövetségből történő kilépéssel. Gróf Csáky István külügyminiszter 1939. jan. 12-én jelentette be Magyarország csatlakozási szándékát. Másnap a Budapesti olasz, német és japán követ felszólította Magyarországot a belépésre. Csáky pozitív válasza következtében Magyarország tagsága jan. 13-án kész ténnyé vált, annak ellenére, hogy a szerződést csak később írták alá. Az Antikomintern Paktumhoz csatlakozott még Mandzsukuo, Spanyolország, Bulgária, Horvátország, Finnország, a japánbarát Nanking-Kína, Románia, Szlovákia és a németek megszállta Dánia.

Antifasiszta táborok

A Komintern Végrehajtó Bizottság Hadifogoly Bizottsága által hadifoglyok számára szervezett antifasiszta oktatási intézmények. (Jellegükről lásd a Krasznogorszki antifasiszta tábor bejegyzésnél.) A krasznogorszkihoz hasonló céllal, de rövidebb tanulóidővel antifasiszta iskola, illetve tanfolyam működött a 153. szovjet nyizsnij-tagili, a 165. szovjet juzsai (tolicai) hadifogolytáborokban. Antifasiszta táborok a front mögötti területeken a 2., 3., 4. Ukrán Front politikai osztályai szervezésében működtek: zbarazsi, dolinai, sztanyiszlavi, sztriji, szambor-i, sanok-i antifasiszta iskola. Az antifasiszta táborokban képzésben részesült magyar katonák és munkaszolgálatosok száma több mint 1 000 fő volt.

Antibolsevista Nemzetek Blokkja

Az Antibolsevista Nemzetek Blokkja (eredetileg Antibolschewistischer Block der Nationen) a Szovjetunió elleni támadás után a Szovjetuniót alkotó egyes nemzetek által, német gyámság alatt létrejött laza szövetség. Pontos megalakulási helye és ideje nem ismert. Központi szerve nem volt, sem alkotói, sem az Antibolsevista Nemzetek Blokkja nem rendelkeztek tényleges szuverenitással. Tagja volt az Orosz Felszabadító Hadsereg, a fehérorosz és az ukrán nemzeti partizánok szervezete, illetve több kaukázusi kis néptörzs. 1945-ben az Antibolsevista Nemzetek Blokkját az ukránok szervezete Münchenben újjáalakította, 1947-ben csatlakoztak hozzá a dunai (köztük a magyar) és a balti államok emigráns szervezetei, illetve albán menekültek. Vezető szerve ekkor a Központi Bizottság (Zentral Komitee), hivatalos lapja a Politische Träume volt.

Antibolsevista Ifjúsági Tábor

Az Antibolsevista Ifjúsági Tábor szélsőjobboldali, a Magyar Megújulás Pártjához kapcsolódó szervezet. 1944. márc. 27-én alakult, célja az „ifjúság világnézeti nevelése a bolsevizmussal és a belső ellenséggel való szembeszállásra". Vezetője Pádár Károly volt. Csekély tagsága a Turul nevű egyetemista szervezetből és a korábbi Nemzeti Front nevű nyilaspárt maradványaiból toborzódott.